Születni jöttem

Én születni jöttem,
A város mögöttem,
Várnak szomjas falvak,
Árnyékos nyugalmak.

Várnak tarka kertek,
Illatos szerelmek,
Végtelen szabadság,
Mélység és magasság.

Itt, hol a por lapít,
Érces zaj sem vadít,
Megpihen a remény
Szívemnek szegletén.

Kerti széken, csendben,
A világ sem rebben,
Hallgatni egyedül,
Tücsök mint hegedül,

Pihenni egy padon,
S elfáradni nagyon,
Harcos verejtékkel,
Dacolni a széllel,

Tornácon elnyúlni,
Felleget bámulni,
Gyomot tépni kézzel,
Szívből, szenvedéllyel.

Télen havat hányni,
Nyáron füvet vágni,
Tavasszal ültetni,
S ősszel avart lesni.

Ide halni jöttem.
Ha létem mögöttem,
Testemnek nyugalma,
Kopjafának halma.

Soltszentimre, 2005. március 24.

(IRODALMI RÁDIÓ, 2005. április)

Hallgassa meg a verset Burka László előadásában!
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.