Székely virtus

„Ki tudja merre, merre visz a végzet”.
Szívembe marnak mindig e sorok,
Igazzá lenni nem láttam így népet,
Pedig faragták őt véres korok.

„Maroknyi székely porlik, mint a szikla”.
Harsan a dalban, de más az élet.
A székely vérnek elég csak egy szikra,
Hős keménysége rögtön feléled.

„Ameddig élünk, magyar ajkú népek”,
Testvérként kell, hogy szeressük egymást,
Rajzolhat a lét bármilyen térképet,
Kezet kap mindig, aki kezet ád.

„Keserves múltunk – ezeréves balsors”.
Tatár járt rajtunk, török félhold dúlt,
Földünket nyúzták felmentő labancok,
A világ mégis velünk is fordult.

„Már másfél ezer év óta Csaba népe”,
Hogy küldetése értelmet kapjon,
Birtokba véve e nemes vidéket,
Nem hitte volna, lánca szakadjon.

„Hős szabadságát elveszti Segesvár”,
Elveszti Erdély, de hite maradt,
Örökös vészben az egyetlen mentsvár,
Tegnapból holnap, Nap és Hold alatt.

Soltszentimre, 2007. november 5-6.