Emlékszel?

Emlékszel, Kedves? Kilencven ősze.
Nászút. Egy hét Miskolc-Lillafüred.
Jó belerévedni az időbe.
Itthon lezajlott már minden szüret,
S mi nekivágtunk a végtelennek.
Neki mi, vonattal, mint szegények,
Talajt keresni az értelemnek,
Elkísértek tarka remények.

Emlékszel, Kedves? Palota Szálló.
Vártak történelmet látott falak.
Hatalmas urak, kis proletárok
Sétáltak ott, ablakai alatt.
Őrzöm a szobát. Erkély a tóra,
Ott bók volt nekünk a szellő szava,
A hold lepihent lét-takarónkra,
S jó éjt üzent a hámorok tava.

Emlékszel, Kedves? Patakcsobogás.
Séta közben rohant a Garadna,
Mezsgyéjén gyúlt jégvirág-ragyogás,
Futott, pedig mi tudtuk, maradna,
Kerülné ő a dörgő zuhanást.
Futott, érezte, robaja hevít,
Vízcseppekből szőtt királyi palást,
Miből erőt csak szerelmes merít.

Emlékszel, Kedves? Szivárvány erdő.
Ősz terült a völgyre és bércekre,
Színes hangulat volt minden felhő,
Tovaúsztak, majd újak érkeztek,
Bársonyosak, díszítve a tájat.
Lábunk alatt avar-szőnyeg hevert,
Mozdulatlan álltunk, mint ki fáradt,
Elmélázva fogtam meg a kezed.

Emlékszel, Kedves? Miskolci séta.
Bár sétának egy kissé furcsa volt.
Mily hosszú e város, tör fel néha,
Hosszú annak, ki végig kutyagolt,
Hatalmas csomaggal. Taxis blokád.
Néztük a várost, értünk volt csendes,
Az Avas leste lépteink sorát,
S búcsúzót intett. Emlékszel, Kedves?

Soltszentimre, 2005. május 17-19.

(IRODALMI RÁDIÓ, 2005. július)
(VÁROS AZ AVAS ALATT Antológia, 2008.)

Hallgassa meg a verset Zsoldos Árpád előadásában!
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.