Dicső rom

Bagoly ül a templom ormán,
Letűnt korok csonka tornyán,
Strázsában a kecses romon,
Mi nagy becsben állt egykoron.

Kihunyt ősök halk emléke,
Magányos, bús kövek bérce,
Pusztán növő kőrengeteg,
Ódon rajza némán remeg.

Elhagyottan síró falak,
Messzeségbe tűnő alak,
Hajdanán volt Isten háza,
Most a kósza szél lakása.

Átragyogja estelente
A vérszínű naplemente,
Majd az éjjel csillagfénnyel,
Ékesíti új erénnyel.

Bátor kőrom éji órán,
Áll dicsőn a széles rónán,
Életéről sírva dalol,
Párkányán a fülesbagoly.

Soltszentimre, 1999. október 8-14.

Hallgassa meg a verset Horváth Andrea előadásában!
A hangfelvétel a 2009. szeptember 12-i zarándoklaton készült a Csonka-toronynál.