A tavasz dala

Szárnyát bontó fehér galamb
A tavasz dalát búgja fenn,
S mi ifjú sereg, itt alant,
Vele zúgjuk lelkesen.

Alvó álmunk robajjal kél
E gyorsan tűnő nap alatt,
S friss erővel fújja a szél
A viharvert zászlókat.

Rabigánkat sírba zárva
Nemzetünk új útra léphet,
Szabadság illata árad,
Ez vezérli a népet.

Régi eszme, mely hatalmas,
Esernyő alatt is elfér,
Szálljon hát ez égi dalban
Imánk most a nemzetért.

Kérünk Urunk, segítsd e hont,
Mert ráültek a századok,
Minden magyart, minden rokont,
S büntesd meg a zsarnokot.

Hozz reánk világosságot,
Tiszta éltet, szabad hazát,
Mindazt, mire ember vágyott,
Ki sírban látta magát.

Soltszentimre, 2000. március 15.