Az Ember
Végtelen űr tovanyargal a széllel,
Álmokon értelem ébrede már,
Megriad őzike, elfut az éjjel,
Nappali fény üde illata száll.
Szellemi étkek az újkori könyvek,
Vad zene hangjait űzi a nyár,
Általa szűnnek a hajnali könnyek,
Holnapi szólamok őrzik a mát.
Emberek élnek a légnek egében,
Vágyakon úr ma a hős tudomány,
Tegnapi ó dalok égnek a tűzben.
Új szelek állnak a régi helyébe,
Álmokon értelem ül lakomát,
Oly nagy az ember az Isteni kézben.
Soltszentimre, 2001. április 29-30.(NAPRÓZSA, 2001. június)
(IRODALMI RÁDIÓ, 2006. július)
Hallgassa meg a verset Lőrincz Nikolett előadásában!
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.