Aforizmák


Ne húzz hasznot más bajából,
Tanulj inkább sóhajából!

Sorsot nem egyformán mértek,
Adj akkor is, ha nem kértek!

Hogyha szólassz, nagyon fontos,
Nyelvezeted legyen gondos,
Minden egyes alkalommal,
Szóid töltsd meg tartalommal!

Lelked legyen mindig tiszta!
Gúnyolódnak? Kacsints vissza!

Ne less tévét, megzavarhat,
Szemedre torz foltot varrhat!

Könyvet forgass, nagyon sokat,
Nem pediglen szennylapokat!

Bölcs tanácsa oly drága kincs,
Nagy szükségben, tudd, párja nincs!

Van, kit sajgó szíve hevít,
Van, kit érző elme repít,
S Te, hogy kerülj minden gondot,
Kettő közé üss porondot!

Ki értelemmel él, remél,
Míg a léha, tört fejszenyél!

Adj étket az éhezőknek,
Oltalmat a gyenge nőknek,
Adj példát a gyermekeknek,
Ahogy szeretsz, úgy szeretnek!

Szaporítsd Te is a vetést,
Űzd tova a semmittevést!

Ültess fákat, ültess bokrot,
Tarka réten ne szedj csokrot,
Óvd te is a természetet,
Benne frissül lélegzeted!

Szemetedet ne szórd széjjel,
Mentsd a tájat szenvedéllyel!

Kapkodásban nincs köszönet,
Gondos munka hajt örömet!

Nincs e földön gyors tanulás,
Agg időben áll a tudás!

Hogy elérhesd álmaidat,
Tartsd kordában vágyaidat!

Úgy keresd mindig az újat,
Sárba ne tipord a múltat!

Gyermekekkel minden játék,
Öregkorban már ajándék!

Hazug ember talpig sáros,
A tisztaság sosem káros!

Habzó szájjal nincs boldogság,
Tiszta beszéd az orvosság!

Elhal minden szavalatod?
Vesd papírra gondolatod!

Ahogy változik a szó is,
Ki tanító, tanuló is!

Vajon, az boldogan élhet,
Ki meghallgat minden érvet?
Úgy tudsz csak a szélben állni,
Ha megtanulsz szelektálni!

Folyton tanulás az élet,
S csak az idő szabhat véget!

A tunyaság nem hajt érzést,
Csak a tudás gyújt sok kérdést!

Ki tanácsot vesz, s azzal él,
A legtöbb úton célba ér!

Soltszentimre, 2006. január

Rövid bemutatkozás a könyvben:
Vannak emberek, akik életük folyamán nem csak önmagukat igyekeznek megtalálni, hanem próbálnak valami maradandót teremteni. Nem öncélúan születtünk a világra. Aki tud, s akar tenni a közösségért, embertársaiért, annak ez nem csak lehetősége, hanem kötelessége is. A társadalom formálása nem kis feladat, s nem kis felelősség. Ehhez bátor és elhivatott egyéniségek kellenek. Szeretnék ezen emberek közé tartozni!

A vers születéséről:
Egy rádióinterjúra készülve az ember igyekszik rendet tenni a fejében. Ezer gondolat buggyan fel ilyenkor a mélyből. Régi és átfogalmazott gondolatok, újszerű megérzések, megélt tapasztalatok és elképzelt igazságok elegye. Az Aforizmák egy ilyen természeti jelenség szülötte. Lentről feltörő, kristályos gejzír, vagy kénköves mocsárgáz – ennek eldöntése a „végfelhasználó” feladata.