Új zokni


Kódorogva, tanyát járva
Utam szeli egy félárva.
Apja messze. Női kezek
Formálta kis paraszt gyerek.

Kicsit szakadt, kicsit koszos,
Magamódján kicsit okos,
Rút szavai durván csengnek.
Milyen élte lesz majd ennek?

Alig nézem, látása fáj,
Olyan sivár, mint a határ,
Fürge árnyék, velem halad,
Vérem szívja, reám tapad.

„Eh!”, nyöszörgi felhívóan,
Ridegen kérdezem, „Mi van?”,
„Új zokni!”, rikolt egy nagyot,
S én csak kacagok, kacagok.

Ej! Mit nevetsz haramia?
Te is voltál tanyák fia,
A vidéket Te is etted.
Vagy talán már elfeledted?

Fáj, ha megdorgál a lélek,
De az ember feledékeny,
Ami elmúlt gyorsan elszáll,
Felidézni sohasem kár.

Hasonszőrű gyermek voltam,
Én is tanyán játszadoztam,
Tanyán éltem négy jó évet,
Bár nem őrzök emlékképet.

Minden emlékem ott maradt
A vihar tépte fák alatt,
Gyermekkorom ébredését
A kósza szellő szórta szét.

Megrezzen a nagy eperfa,
Régi sebem szakad fel ma,
Én is voltam ily dicsekvő,
Bizton mondom, mint e gyerkőc.

Talán fájt, ha kikacagtak,
S elszakadt a mézes madzag.
Mit érethet ez a gyerek,
Akit én most kinevetek?

Én is szomjaztam a frisset,
S megbecsültem minden kincset,
Apróságot, csecsebecsét,
Mint zokniját ez a legény.

Én és Ő már rokonlélek,
Kis dolgokban nagy remények,
Meg kell mindent újra szokni,
Új zokni, megint, új zokni.

Kiskőrös, 2000. március 23.

(IRODALMI RÁDIÓ, 2005. május)

Hallgassa meg a verset Balla Tímea előadásában!
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.